Az első hobbim: gyertya

Hogy is kezdődött ez az egész? Meg mikor? Nem is tudom... A gyertyázás régen. Nagyon régen. Még gyermek koromban. Egyszer elmentem egy kézműves foglalkozásra, ahol gyertyát mártottunk. Ez igen meghatározó volt az életemben. Pár évvel később elkezdtem gyűjteni a gyertyákat. Kicsi, nagy, paraffin, sztearin, forma, poharas, illatos, illat nélküli... Nem folytatom. Bármi jöhetett.

Úgy 5 évvel ezelőtt (nem is tudom milyen indíttatásból) elkezdtem gondolkodni, mi lenne, ha én is öntenék gyertyát? Biztosan nem nagy kunszt... Aha... Nem nagy kunszt....

Szereztem be olvasztó edényeket, viaszt, színt, illatot, formát, kanócot. Mindent, amit fontosanak tartottam. Aztán jött az agyalás, hogy meddig kell a viaszt olvasztani? Megpróbáltam utána nézni a kérdéseimnek. A főbb kérdésekre találtam választ, de nem mindenre. Majd belekezdtem lesz, ami lesz alapon. Öntöttem paraffin gyertyát, zselé gyertyát, méhviasz gyertyát. Utóbbit formáztam is. Márhogy a méhviasz lapokból nem csak csavart gyertyát csináltam, hanem virágot és autót is. 

Aztán gyermekem érkezése után nem értem rá a hobbijaimmal foglalkozni, majd amikor nagyobb lett, kb 2 évvel ezelőtt újra belekezdtem. Már sokkal több minden jött velem szembe az interneten. Találtam jó ötleteket, pontos adatokat, hogy mit hogy és hogy mit csináljak. Beleástam magam. 

Aztán gondoltam egyet. Ha már annyira szeretem a zselét, de zavarnak az üveg vagy épp éghető díszek, amikre figyelni kell, miért ne lehetne azt is viaszból elkészíteni? No, de hogyan? Milyen viaszt tudok belerakni, ami nem olvad el öntés közben?

Elkezdtem próbálkozni, kísérletezni. Ez vajon? Neeeemmmm tiszta kudarc... Ez? Neeeem, nem jó így sem. Ez? Ájjjj elolvadt, pedig már majdnem! Aztán fel akartam adni, hogy ez őrültség, nem fog menni. Valószínűleg nem véletlen, hogy nem találni ilyet a piacon....

Végül csak rábeszéltek a folytatásra. És igen! Megtaláltam! Sikerült! Ez lesz a jó út! :)

Na nem azt mondom, még volt, hogy szétolvadt a viasz, amikor ráöntöttem a zselét, de végül csak rájöttem, hogy mi a titka! 

Még a gyermek előtt elkezdtem gravírozni is (ez is hosszú sztori, majd egy másik bejegyzésben olvashatjátok). 

Elgondolkodtam azon is, mi lenne, ha a poharat kívülről gravíroznám, belülről felönteném viasszal? S láss csodát, voila: 

Nekem tetszik! Bár ilyenből még csak 3 db-ot csináltam, mert bár szép, de nem jelent olyan nagykihívást, így minek gyakoroljam? Természetesn, ha Neked megtetszik kedves olvasó, keress meg bátran és egyeztessünk! ;)

Elérhetőségeim: kerdesemvan@idillidili.hu

                         facebook.com/idillidili