Méhviasz

Méhviasz

Na ez az a viasz, ami tutira természetes, egészséges és környezetbarát! (Idővel majd újra elkezdek én is méhviaszozni, mert nagyon szeretem az illatát.)

A méhviaszt a méhek készítik, és a lépek építéséhez használják fel. Rugalmas, vízlepergető, sűrű, ragacsos anyag, aminek nagyon kellemes illata van a belekeveredett méz és virágpor miatt. Nem csöpög, nem füstöl. Magas az olvasdáspontja: 62-64 °C, viszont 85 °C fölé nem érdemes melegíteni, mert akkor megváltozik a színe. Eredetileg amúgy fehér színe van, csak a propolisztól és a pollenektől lesz sárga-barnás színű.

Mivel magas az olvadáspontja, így lassan is ég. Nagyon fontos, hogy speciális kanóc kell hozzá!

3 féle formában láttam eddig: pasztilla, tömb és méhsejtes lap.

A pasztillát könnyű kimérni, felmelegíteni. Ezt és a viaszlapot hobbiboltokban be tudjuk szereni.
Tömb kiszerelésben általában a méhészektől tudjuk megvásárolni, ilyenkor viszont érdemes valami sűrűn szőtt anyagon átszűrve beleönteni a formába a viaszt, mert ha szennyeződés marad benne, az eltömítheti a kanócot, ami rontja az égést.

A méhviaszt lehet mártani, önteni és csavarni. Ebből én kettőt próbáltam eddig, az öntést és a felcsavarást. Utóbbit nyilván a méhviasz lapokkal tudjuk megtenni. Ez annyira egyszerű és veszélytelen, hogy még gyerekek is csinálhatják. Először ki kell találni, hogy mekkora csavart gyertyát szeretnénk készíteni. Ehhez ki kell választani az ideális nagyságú kanócot. (Nem mindegy, hogy hány cm lesz a kész gyertya keresztmetszete! Mindig ehhez választunk kanóc méretet!)

Lapokból lehet kapni többféle színűt is. Láttam már sárgát (natúr), pirosat, zöldet, kéket. Én nem csak csavart gyertyát csináltam eddig a méhviasz lapokból, hanem virágot is formáztam már. A lapokat könnyű elvágni vagy tépni. A kezünkkel fel lehet melegíteni annyira, hogy egymáshoz tudjuk tapasztani a darabokat.

A maradékot a kezemmel felmelegítettem, összegyúrtam és így formáztam meg ezt az autót. :)

A gyertyaöntésnél a viaszt felmelegítjük, és valamilyen formába öntjük. Érdemes kis keresztmetszetű formát választani, mert a kanóc nehezen olvasztja meg a sűrű, ragacsos viaszt. Ha tutira épségben akarjuk kivenni az öntőformából a művünket, akkor érdemes szilikon spray-vel befújni a formát. Ahogy a többi viasznál, úgy itt is lassítani kell a hűlést, hogy a viasz ne repedjen meg.

A gyertyamártást még nem próbáltam méhviasszal, de állítólag ugyanúgy működik, mint paraffin esetében. A kanócot addig kell az olvasztott méhviaszba mártani, amíg el nem érjük azt a nagyságot (dagiságot), amire vágyunk.

Említettem, hogy a méhviasz lapokat színezve is lehet kapni. Fogalmam sincs, hogy mivel színezik, ennek még sosem jártam utána. Azt viszont olvastam már, hogy sokan természetes színezékkel változtatják meg a méhviasz színét, pl. pirospaprikával. Én még nem próbáltam, de nem is szeretném. Ahogy illatanyagot sem fogok ezekhez sosem keverni, mert szerintem bűn lenne elrontani a finom, édeskés méz illatát. Lehet, de szerintem nem ér annyit. Arra vannak más viaszok.

Érdekesség: A méhviasz gyertya égése során tisztitja a levegőt, mivel negatív ionok szabadulnak fel, amelyek megkötik a port és a baktériumokat.